A bajszos majmocskák minden tagja részt vesz a kölykök nevelésében.
A 2 hetes kölykök minden idejüket anyjuk hátán töltik. Mivel újszülött korban együttes testsúlyuk anyjuk 25%-át teszi ki, s folyamatosan gyarapodnak, a csapat többi tagja is –mely jelenleg a tenyész nőstényen kívül egy hím és egy nőstény ivarérett állatból áll-besegít a kicsik nevelésébe, hordozásába.
A felnőtt tamarinok mindkét ivara tekintélyes méretű bajusszal rendelkezik, s a hasonlóság miatt II. Vilmos császárról kapták a nevüket. Felfedezésükkor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek: a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy mint a német császáré. A tévedésre néhány év múlva jöttek csak rá, amikor élő példányokat is láttak, az állatokon azonban rajta ragadt a császárbajszú tamarin (Saguinus imperator) név.
Az apró mindösszesen 300 grammos állatok mindössze huszonöt centiméter hosszúak. Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben, csoportokban élnek és főként a magasabb fákon mozognak. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is. Túlnyomórészt gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, fehérjeigényüket a rovarokból fedezik. Az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, s rendszertani nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve az összes ujjukon karmok nőnek köröm helyett .A karmokra azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, így éles karmaikkal kapaszkodnak a fák törzsén, valamint a fa kérgét karmaikkal megsértve jutnak hozzá a növényi nedvekhez.
A karmosmajom féléket régebben tévesen a sárgaláz és malária terjesztőinek tartották, s kíméletlenül irtották, valamint nagy számban fogták be őket kutatási célokra, napjainkban élőhelyeik pusztulása veszélyezteti leginkább őket.
A park Viktória házában élő bajuszos tamarinok mellett négy másik karmosmajomfaj, a fehérarcú selyemmajom, a liszt tamarin,a vöröskezű és fehérajkú tamarin él Állatparkunban.
