A népi hagyomány szerint a téli álmot alvó medvék február másodikán hagyják el először barlangjukat. Úgy tartják, ha ilyenkor szép idő van, és a medve meglátja az árnyékát, visszatér a barlangjába, mert a tél még sokáig elhúzódik. Ha viszont az idő borús, és a mackó nem látja az árnyékát, akkor kint marad. Ilyenkor arra számíthatunk, hogy hamarosan beköszönt a tavasz.
A téli álom az emlősfajoknál szükségszerű alkalmazkodás volt az évszakváltás okozta táplálékhiány miatt; a szűkös, élelemben szegény időszak átvészelésére az állatok a táplálék gazdag időszakban komoly zsírtartalékot halmoznak föl, majd testük működését "energiatakarékos üzemmódra" állítják. (Pl: a medvék a téli álom alatt testsúlyuk akár 40%-át is elveszíthetik.)
A medvék téli álma némiképp eltér a többi emlősfajétól: a különféle rágcsálókkal - pelékkel, ürgékkel, sünökkel - és a denevérekkel ellentétben, amelyek a normális 37-39 Celsius-fokos testhőmérsékletről 1-9 Celsius-fokra váltanak, a medvék álma nem jár hibernálódással. Testük nem hűl le drasztikusan, szívverésük, lélegzetvételük azonban nagy mértékben lelassul, miközben szinte minden testi tevékenységük zavartalanul működik tovább. Egyetlen életfunkciójuk szünetel: a táplálkozás.
Az állatpark medvéi Lolka és Bolka a verőfényes napsütés ellenére nem vonult vissza barlangjába, vígan cammogtak 1 hektáros erdőjükben.
Ebből is látszik, hogy az állatkerti medvék nem feltétlenül jó időjósok, őket a nyugalmi periódus nem érinti, hiszen télen is rendszeresen kapnak enni, ezért nincs szükségük téli álomra sem.
