A pettyes szfinxeket már megtekintheti a nagyközönség.
Újabb gepárdok érkeztek Állatparkunkba, az európai fajmegőrzési program keretében. A 2 fiatal nőstény Franciaországból került hozzánk s a karantén idő lejárta után már elfoglalta helyét parkunk Tarzan ösvényének hatalmas kifutójában. Taiga és Tiara 2012 október 7-én született ( így holnap lesznek 2 évesek! )s igazán játékos, kíváncsi macskák, akik folyamatosan felfedezik birodalmuk minden zegét-zugát.
Jelenleg zajlik az összeszokatás a park 2007-ben érkezett tenyészpárjával-rácson keresztül ismerkednek egymással- hogy a későbbiekben a 4 állat közös kifutórendszerben éljen.
A gepárdot többi macskafélétől nyúlánk testalkata, hosszú lába és viszonylag kis feje különbözteti meg. Mancsain csak félig visszahúzható karmok vannak, ez a legfontosabb vonás, amely megkülönbözteti a többi macskafélétől. A vissza nem húzható karmok nagyobb kapaszkodási lehetőséget biztosítanak nagy sebességnél, és segítenek a gyorsulásnál és a manőverezésben.
Nemének tudományos neve, az Acinonyx, görögül azt jelenti „nem mozgó karom”, míg a fajnév, jubatus, jelentése latinul „sörényes”.
Bundája mintázata kis kerek foltokból áll, s, legfontosabb ismertetőjegye a "könnyminta", mely a szem belső sarkától a száj sarkáig fut.
Sok macskafélétől eltérően a gepárdok megszületésükkor már viselik jellegzetes pettyeiket.
Míg a többi nagymacska főként éjjel vadászik, a gepárd nappali vadász.
Leggyakrabban kora reggel vagy alkonyatkor néz élelem után, amikor nincs meleg, de még elég világos van. A gepárdok inkább hagyatkoznak látásukra, mint szaglásukra. A zsákmányt –mely jó részt 40kg alatti növényevőkből áll-lopva közelítik meg 10–30 méterre, azután támadnak. A farkukat használják egyensúlyozásra, szükség esetén így éles kanyarokat is be tudnak venni. A hajsza gyakran kevesebb, mint egy percig tart, és ha a gepárd elhibázza, inkább felhagy az üldözéssel.
A gepárd már régóta áll az ember szolgálatában, már az ókori egyiptomiak is tartották őket háziállatként;megszelídítették és vadászatra képezték ki őket. Ez a speciális vadászati mód az ókori perzsák körében is elterjedt és India szerte is divatos volt.
Később fejedelmi jelképpé vált, a mongol kánok előszeretettel tartották ezt az állatot, de még a huszadik század indiai hercegei is előszeretettel vadásztak gepárddal.
